Megvan az a pillanat, amikor gyerekként a szüleidtől kikönyörögtél egy teljesen haszontalan lufit, amit aztán nagy gonddal a csuklódra erősítettek, de neked valahogy mégis sikerült leszedned, aztán véletlenül elengedted, és könnyes szemmel nézted, ahogyan a világon akkor a legnagyobb boldogságot jelentő lufi teljes nyugodtsággal emelkedik az ég felé? Rosszabb esetben soha többet nem láttad a lufit, jobb esetben pedig fennakadt egy fán és kicsit megtépázva, talán kilyukadva sikerült visszaszerezned, de akkor már nem is okozott olyan nagy boldogságot, mint hitted, esetleg kihisztiztél magadnak egy másikat.
Könnyebb ragaszkodni, megszokásból megtartani valakit/valamit, mint bevallani magunknak azt a fájdalmas tényt, hogy már nincs szükségünk egymásra. Nincs szükséged már arra a haszontalan emberre, felesleges tárgyra, pusztító érzelemre. Tedd rendbe az életedet, és őrizd meg a rendet, a rend pedig megőriz Téged! Úgyhogy szedd össze minden erődet és engedd, hogy repüljön az a lufi…
Mi volt legutóbb az, amit el kellett engedned az életedből? Ki volt az utolsó személy, akinél úgy érezted, hogy jobban jársz, ha ő már nem része a mindennapjaidnak? Sikeresen elengedted vagy még szükséged van egy kis motivációra? Emlékeztesd magad a saját éniseztérzem pólóddal arra, hogy erős vagy és a rendet Te tudod megtartani.
A pólóért pedig KATTINTS IDE!