Iránytű kollekció
Egyre többször érzem azt, hogy csak úgy elvonulnék és kikapcsolnék mindent, mert elég volt a valóságból.
Próbáltam megérteni a világot, de elvesztem benne, és csak arra gondolok, miért nincsen egy iránytű, ami megmutatja, hová tartunk? Ami elvezet egy olyan világba, ahol őszintén kérdezik: mi van velem? És én nem azt válaszolom rá, hogy ne is kérdezd. Ahol természetes, hogy a szabadságomat nem adom. Ahol nem érteni, csak érezni kell a valóságot.
Önfeledtem.
És most visszatalálok. Érted. Veled. Együtt.
Rátaláltam önmagamban az iránytűmre, ami megmutatja, hogy mindig van minek örülni. Bármikor elveszhetek, mert úgysem örökre szól. A világ ilyen. Én ilyen vagyok. Így kerek minden. Én most ezt érzem.
Neked van iránytűd?
